Az igazsg az, hogy szeretem. Csillapthatatlanul szeretem... Az els pillanattl fogva. Akkor is szerettem, amikor megeskdtem, hogy nem. Nem tehetek rla, csak rzem.
gy rzem,sohasem krtem tl sokat az lettl,csupn annyit,hogy normlis krlmnyek kztt ljem a mindennapjaimat.Nem volt szksgem semmifle felhajtsra,egyedl a szntiszta nyugalmat ignyeltem.m ahogy kezdtem felnni,r kellett jnnm,hogy ez egy olyan anyuka mellett,mint amilyen nekem van,sajnos nem lehetsges,ugyanis ,taln mg nlam is nagyobb lmot ddelgetett,amit egyltaln nem flt megvalstani...s ez mr magban nem volt tl zkkenmentes!Amikor kijelentette,hogy "Nem rdekel ha beleszakadok is,n akkor is szakcs leszek!",bevallom,elgg elleneztem a dolgot,hiszen brmennyire is imdott fzni,egyszeren nem tudott jl.Msrszt pedig nem akartam,hogy a vgn pofra essen,ha netalntn mgsem sikerlne.gy amikor csak lehetett,megprbltam lebeszlni errl a lehetetlen clrl,de tlsgosan makacs s hajthatatlan volt!Naprl napra jobban igyekezett,s soha sem adta fel...nagy bnatomra.Vgl pedig ennek is meglett az eredmnye.s attl a naptl fogva,egy teljes fordulatot vett az letnk...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
